Betörések...
Vannak, és csak egyre többet teszünk ellenük, mi, szenvedő alanyok.
Nem tudni, mi az igazán sok ebben: a biztsítás, a rács, a kulcsok tömege, a riasztó, a figyelés, a körbejárás...
A másik oldal pedig űzi a betörést, mint egy szakmát. Lehet, hogy kimondottan örül, "átvert" valakit. Gondolom, az embert, hiszen nem a zárat, nem a rácsot, hanem ember-ember harc ez.
Én most kiteszem ezt, ide, a netre, egészen elérhetően, és eljuttatom minden egyes ember lelkébe:
"Ha betörsz valahová, a máik lelkébe törsz be!
Ha elviszel látszólag lélektelen dolgokat, tudd, hogy lelkek darabját viszed el!
Ha feltöröd a zárat, a te saját életeden törsz lyukat!"
És ha azzal vágsz vissza, hogy mások megtették ezt veled, tudd, hogy most sokszorozod meg, és biztosítod azt, hogy gyerekeiddel is megteszik. Ahogy veled tették, és te továbbadod, úgy megy az tovább gyerekeidre, és a te jövődre.
Ez TrueVille törvénye?
Nem. TrueVille törvénye kevesebb ennél. De TrueVille-be nem megy be a betörés maga. Oda csak a hatása. Ott már feloldódhat, és nem megy tovább.
De ahhoz, hogy valamikor megállítsuk a sort, és egyszer "sortörők" legyünk, tudni kell ezt a sort. "Amit teszel, önmagaddal is teszed"
Nem viccelek. Amit teszel te, az jön rád, ha már jött, akkor megy a teneked kedvesekre. Csupán azért, mert folytatod a sort...
Ha nincs számodra kedves... Akkor meg minek is élsz?
